Felszerelkeztem süthető gyurmával - sajnos egy szörnyen kezelhetetlen fajtába akadtam bele, így inkább bevontam az erősebbik felemet is a munkába - és egy altatás után nekiálltunk a férjemmel gyurmázni. A párom próbálta az anyagot formázható állapotba hozni, kalapot csinálni, én szemeket, orrokat, ajkakat gyártottam.
Egyszerű jelzésszerű darabokat csináltunk, a célnak teljesen megfelel... A darabokat úgy formáztam, hogy egy tüske szerű résszel a gyurmába lehessen nyomni.
Az alkatrészek kisütése után, a következő gyurmázás alkalmával a fiam lelkesen tesztelte...
Valamelyik este, a neten barangolva jutott eszembe, hogy az a sok ügyes, süthető gyurmából ékszereket és kiskanálvégeket varázsoló meskás mit ki nem tudna ebből hozni! Az enyémhez ugyanis elég nagy képzelőerő kell (szerencsére a gyerekben még van), hogy belelássuk hogy az bajusz, az orr stb.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése