Úgy kezdődött, hogy egy ideje már szemezek Limara pékségének bejegyzéseivel, pontosabban az ott bemutatott csodákkal. Nem vagyok egy konyhatündér, bár szívesen, receptmentesen főzöcskézem, de a sütemények területén igen szűk a repertoárom. A kelt tésztákhoz sosem volt merszem. Pékáruban a kenyérsütőgépben történő receptpróbálgatásig jutottam.
De most felfedeztem Limara csodás expressz croissant-ját és valahogy lett merszem belevágni (persze ebben nagy szerepe volt a rengeteg áradozó megjegyzésnek is).
És igaz amit a sok kommentben olvastam: még nekem is sikerül... Együtt készítettem a kis 3 évesemmel, imádta csinálni. Ő nyújtogatta a tésztát, míg én pakoltam közé a reszelt vajat, szóval pikk-pakk előkészítettük...
Reggel fél órával a szokásos felkelés előtt kiporoszkáltam a konyhába, gyorsan megkentem tojással, be a sütőbe, és már indultam is vissza aludni. Mire felkeltünk pékség illat terjengett. Szép volt, finom volt és alig tudtam elhinni, hogy ez a mi művünk.
Valahol átmenet a sós és édes között, az arany középút számunkra, mert a gyerkőccel mi az édes változatot szeretjük, míg a párom a sós verziót kedveli. Így ízlett mindenkinek. Legközelebb nekünk édes tölteléket teszek bele (gesztenyepürét), Péternek bele és rá sajtot... Ja, és amit nem sütöttem meg aznap reggel, az ment a fagyóba, két nappal később ismét volt finom friss reggeli...
Ja, és csak szárított élesztő van benne, mégis műkszik :-)
Bejegyzések
Gyönyörűek! örülök, hogy tetszett a recept!:))
VálaszTörlés